Januári programfüzetünkben nyomtatva is olvashatjátok Balogh József, a Maszk Egyesület elnökének bevezetőjét.
Ami azt illeti, a vendég vendégségbe megy. Bár, valakinek az emlékezete megőrzött egy mondatot a kilencvenes évek Békéscsaba – Jókai Színház – Büfé Bermuda háromszögből. Abban a mondatban azzal fenyegettem Tapasztó Ernőt, hogy jön ő még a mi utcánkba!
Aztán mi (MASZK Egyesület), én (Balog) mentem az övékébe, az aradiba. Aradra,
az évtizedek után újjászülető magyar színházba. Aradi Kamaraszínház. Ezt hamar megtanultuk, még azzal együtt is, hogy a Gujdár-Fekete-Tapasztó trió leginkább a moziból átalakított Marionettben volt fellelhető. Színház alapítási, mozgatási és fenntartási lázban. Egy Bábszínházban, bábok nélkül.
Gondoltuk, jó lesz az, ha ebből a THEALTER népe is lát valamit, Szegeden. Először is a színészt, akit Harsányi Attilának hívnak. Ő – ööö – miskolci, és alapító, hiszen a legtöbbet, legtöbbször ő izzadt, tepert, vérzett az aradi deszkákon. Annyi díja van Romániában, mint az összes magyar színésznek. Összesen. Vagy, annál is több. Vagyis? Vagyis, utóbb, 2012-ben, a Tótékban voltunk például Pécsről, Temesvárról, Aradról, Szegedről, Budapestről, Miskolcról, és még Erdély közepéből is a produkcióban. Magyar, magyar és még magyarabb koprodukció. Örkény nyelvén.
Számok, címek, szereplők, rendezők, statisztikák helyett jöjjenek az élő színházba!
A Bethlen Téri Színháznak ezt ugyan nem kell bemutatnunk. Hogy mindenki produkál és koprodukál. Így ér össze centrum és periféria, és viszont. Olyan Möbius szalag ez, aminek minden oldalán ugyanazok sétálnak. Hol a lábukon, hol a fejük tetején. Nagy, közös színházainkhoz most csak annyit kívánok – Arad legyen Budapesten, Szeged Aradon, Budapest pedig Szegeden. Aztán meg jönnek a többiek is, Miskolcról, Temesvárról, Békéscsabáról. A Színház utazik, az Utazó a Színházba ér.
És, mindent visz!
Balog József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése